A budapesti éjszaka tervezőmérnökei: NVC - Electronic Beats Hungary

A budapesti éjszaka tervezőmérnökei: NVC

Új sorozatunkban azokat a szervezőcsapatokat ismerhetitek meg, akiknek a bulijain biztos te is rendszeresen ott vagy. Az NVC részéről Papp László válaszolt a kérdéseinkre.

Mióta foglalkozol buliszervezéssel, melyek voltak az NVC megerősödésének legfőbb eseményei, sarokpontjai?

Idén februárban volt az Akváriumban a 12 éves szülinapi bulink. Az elmúlt évtizedben fokozatosan építkeztünk, és közben több emlékezetes pillanat is volt: az első Extrawelt buli a Hajón, a Berlin Calling Paul Kalkbrennerrel a Merlinben, az első Selected Sounds a Caribou fellépésével az akkori Gödörben. Ez utóbbi hozta magával a lehetőséget, hogy az Electronic Beats fesztiváljait is szervezzük. Két éve vágtunk bele a nappali medencés bulisorozatunkba, a Pool&Beerbe, amit imádunk, akárcsak a Madách téren a Központot, a Dob utcában a Dobrumbát, vagy a saját kiadónkat.

Mi volt az a szám, előadó, élmény, ami az elektronikus zene irányába fordított?

Az első elektronikus zenei élményeim nagyjából 12 éves koromban értek, amikor édesapám Tilos rádiós haverja, Mr. Atomic drum’n’bass, breakbeat és goa CD-kkel látta el a háztartásunkat. Első nagy partiélményem pedig az utolsó Frankhegy buli, ami egy audiovizuális művészeti alkotás volt.

Mi a fő csapásirány: melyik elektronikuszenei műfaj a tiétek, honnan hívtok elsősorban előadókat? Mi az, amit a leginkább szem előtt tartotok?

Nincs ilyen. Szerencsére sosem ragadtunk bele egy-egy műfajba. A technótól a dreampop koncerten és a goapartikon át egészen a kortárs komolyzenei hangversenyig mindent szerveztünk már. Ami a fontos: a frissesség, a megújulás és a zenei fanatizmus.

Hogyan látod a jelen elektronikus zenéjét, mit gondolsz róla?

Az elektronikus zenére kiváltképp igaz, ami egyébként az egész mostani világunkra is: minden folyamatosan változik, és csak rohan előre. Aki lemarad, kimarad. Letérdelek a művészet áramlása előtt. A zene és azon belül az elektronikus zene olyan, mint egy hatalmas fa, melyből újabb és újabb ágak és mellékágak nőnek ki. Csak a mi fiatal éveink alatt alstílusok ezrei alakultak ki, és olykor kapcsolódtak újra össze.

Legemlékezetesebb bulik, amiket máig emlegettek?

Volt pár ilyen. Izgi volt, amikor egy partit a Millenárison, amire 1300-an jöttek el, a buli közepén le akart állítani a rendőrség, de hála a kitartó alkudozásnak, mire intézkedtek volna, maguktól hazamentek az emberek.

De az is érdekes volt, amikor az épülő 4-es metró egyik megállójában megtartott Popof bulinkat az esemény előtt egy nappal lemondta az akkori illetékes szerv, és csak egy blöffnek köszönhetően tarthattuk meg az NVC történetének egyik legmeghatározóbb eseményét.

És akkor is öregedtünk néhány évet, amikor egy teltházas A38-as, külföldi fellépős  bulink volt, és a Duna pont addigra öntötte el az alsó rakpartot, mire az utolsó vendégünk is távozott a helyszínről reggel.

Mit gondolsz a hazai elektronikus zenei közegről?

Sajnos az itthoni szcénára nem mindig jellemző a nemzetközi mércével mért frissesség. Sokat derülünk azon, hogy komplett szervezőirodák épülnek arra, hogy olyan neveket hívjanak el évente háromszor Budapestre, akiket mi mutattunk be a magyar közönségnek 10 évvel ezelőtt, 5 éve pedig már nem voltak aktuálisak. Szerencsére azért javulgat a helyzet. A Lärm és a Toldi Klub által képviselt irányok, vagy a nem a fősodorba tartozó, “alternatív” fesztiválok mindenképpen említést érdemelnek.

Mit gondoltok a mainstream és az underground elektronika viszonyáról? Van-e átjárás köztük, mennyire hatnak egymásra?

Jellemzően kis csapatokban kezdik pályafutásukat azok a nagy nevek, akik teltházas koncerteket és bulikat tartanak egy-egy fesztiválon.

Szerencsére mi megtaláltuk az utunkat mindig, mert rájöttünk, hogy végtelen számú olyan név van, akikről még pont nem hallottak a “nagyok”, de már megtöltenek egy 1000 fős klubot. A nagy fesztiváloknak egyébként be kéne vonni a szervezésbe a kisebb csapatokat, hogy az ötleteikkel és a frissességükkel is emeljék a színvonalat. Mi mindig is nyitottak voltunk, vagyunk és leszünk is a fiatal tehetségekre, lehetőséget biztosítunk a számukra, sőt nyomatjuk őket, ahol csak tudjuk. Még emlékszünk rá, amikor mi voltunk a 18 éves lelkes fiatal forradalmárok…

Egyébként meg büszke vagyok arra is, hogy a random ausztrál szörfös is tudja, mi az a “Sigeeet”, de tök jó, hogy emellett van már egy második vonal, az “alternatív”, vagy “underground”  fesztiválok, úgymint a Kolorádó, az Alkotótábor, a Fishing on Orfű, meg a szinte a mesékbe illő Ozora, ami nulla reklámmal, nulla állami támogatással, szerintem a legszínvonalasabb könnyűzenei fesztivál az országban.

Milyen nagyobb szabású terveitek vannak még az évre?

Most indul kedvenc nyári szabadtéri bulisorozatunk, a Pool&Beer. Szokás szerint lesz újra helyszínünk a Normafa openair bulikon. Júniusban jön a Gorillaz a Várkertbe, és ebben is részt veszünk. A KiBu-val karöltve pedig elhozzuk a Legoweltet. A Toldival és a Cseh Tamás Programmal közösen elindítottuk a Toldi Live sorozatot, viszünk egy rakás fellépőt a nyári fesztiválokra, ősszel pedig saját klubot nyitunk. Új zenei projektem, a surfalone is hamarosan kijön egy New Yorkban forgatott klippel, az év végén pedig megjelenik a nagylemez is.

 

Hogyan látod 10 év múlva az elektronikus zenét? Milyen irányba tart a fejlődés?

Addigra már a fejünkben fog történni minden egy virtuális térben. Persze lehet, már most is ez történik.

A környékbeli országok közül, hol figyelemreméltó szerinted az elektronikus zenei közeg?

Lengyelországban, Romániában, Szlovéniában, Horvátországban. Szerencsére az olyan showcase fesztiválok, mint a BUSH és az elmúlt pár évben felbukkant, új felfogású hazai előadók már Magyarországot is feltették Európa zenei térképére.

A zenei hibridek korát éljük, minden keveredik mindennel. Te is hallgatsz más zenét is, mint elektronikusat?

Természetesen hallgatok. Bár a határok szerencsére kezdenek elmosódni. Az elektronikus zenei producerek zenekarokat alapítanak, a hangszeres produkciók pedig egyre több elektronikát alkalmaznak. A Selected Sounds sorozatunk pont ennek a bemutatására született meg, házi büszkeségünk, az iamyank live band ezt itthon és Európa-szerte is rendszeresen szemlélteti. A Telekom Electronic Beats is ezt a vonalat képviselte egyébként az elmúlt években.

Hallgatsz olyan, ma már nem létező zenekart vagy nem aktív előadót az elektronikus zenei közegből, akinek a munkásságát érdemes lenne életben tartani, már csak azért is, hogy a mostani és a későbbi generációk is megismerjék őket?

Magyarok közül a Másfél, a Korai Öröm, az időnként még visza-visszatérő Colorstar, a Neo és Yonderboi, akiket hallgatok, külföldiek közül pedig az Orbitalt és az Apollo 440-t szoktam elővenni.

Melyik számodra minden idők 5 legjobb elektronikus zenei száma, illetve előadója?

Tízre sikerült leszűkítenem, és még így is rengeteg alapvetés kimaradt:

Boards of Canada – Dayvan Cowboy

Nathan Fake – The Sky Was Pink (James Holden remix)

David Bowie – Little Wonder

Portishead – Glory Box

Massive Attack – Teardrop

Trentemoller – Take me into your skin

Anima Sound System – ‘68

Moby – Feeling so Real

Minilogue – Leopard (Extrawelt Remix)

Orbital – Halcyon on and on

{{decodeTitle(currentVideoPost.title)}}

Következik Kezdődik {{remainingTime()}}
{{currentTime()}}