Detroittól Írországig: Carl Carig és Mano Le Tough - Electronic Beats Hungary

Detroittól Írországig: Carl Carig és Mano Le Tough

A Sziget második napján a Colosseumban újra erős éjjel vár ránk: a Detroit techno egyik meghatározója, Carl Craig, majd az ír elektronika talán legnagyobb alakja, Mano Le Tough szettjeire szeletelhetünk.

Carl Craig

A fél 12-kor a pultba lépő, a Detroit techno második hullámába tartozó Craig igazi félistenség az elektronikus zenében, de az is lehet, hogy teljesen az, és nemcsak félig. Bár alapvetően technót játszik, de elég karakteres experimentális körítéssel, ami nem csoda, hisz az inspirációt a jazzből is merítette. Meg persze a soulból és a house-ból is. Derrick May, a Detroit techno alapkőletevőinek egyike, Craig az ő rádióműsorában hallott zenék hatására döntött úgy, hogy ő is az elektronikus zenében fog alámerülni, és milyen jól is tette. A 80-as évek végén állt pályára, pár év múlva már jöttek is ki sorba jobbnál jobb kislemezei, nagylemezt pedig a 90-es évek közepén adott ki először. Bár a fő csapásirány a saját néven kiadott dolgai, de ha Paperclip People, Innerzone Orchestra vagy 69 nevű előadóba futsz bele, jó ha tudod, hogy azok is őt takarják. Idén megjelent Versus című albumán egy szimfonikus zenekarral zenél együtt, ami viszont minden elektronikus zenét kedvelő számára kötelezően meghallgatandó mű, az 1997-es albuma, a More Songs About Food and Revolutionary Art, ami azon túl, hogy idén 20 éves, egyszerűen nem fog rajta az idő.

Mano Le Tough

A Carl Craiget követő, fél 2-kor kezdő, Berlin, Svájc és Írország között ingázó ír DJ-producer, Niall Mannion amikor elkezdte a zenélést, Craig már nagyon nagy névnek számított. A 2000-es években járunk. Az ír fiatalember nem hiába töltött (meg hát tölt is) sok időt Berlinben, mert zenéje a németes vonalat követi: minimal, precíz és nagyon-nagyon pontos. A rá jellemző, eredeti finomságú hangzásvilág sok puha és meleg hanggal operál, mindezt zord és sötét tónusok kerekítik teljessé. Rengeteg kislemeze jelent már meg a 2000-es évek második fele óta, nagylemeze viszont csak kettő (mindkettő a nehézbombázónak számító Permanent Vacation kiadónál) , a legutóbbi 2 évvel ezelőtt, úgyhogy most már épp itt az ideje egy újabbnak.